A magyar labdarúgó-válogatott szombat este a Nemzetek Ligája A-divíziójának csoportmeccsén gyalázatos játékkal szenvedett 5-0-ás vereséget az EB-negyeddöntős német válogatottól. A két csapat az Európa-bajnokságon is találkozott egymással, akkor 2-0-ra nyertek a németek. A nemzeti tizenegy az előző NL kiírásban a csoportja második helyén végzett, oda-vissza verve az angolokat, 4 pontot szerezve a németek ellen, és csak két vereséget szenvedtek, mindkettőt az akkor EB-címvédő Olaszországtól. Tehát 4 korábbi VB-győztes ellen hoztak igencsak jó eredményt. 

Hová tűnt a tavalyi magyar válogatott? Mi változott az elmúlt időszakban?

Az EB-re csoportelsőként jutott ki a magyar válogatott, 2023-ra felállítottak egy 14 meccses veretlenségi sorozatot, amely az írek ellen szakadt meg egy felkészülési meccs során. Ekkor még egyáltalán nem láttam a válogatotton azt, hogy elindult a szakadék felé, úgy éreztem (szerintem rajtam kívül sokan), hogy Rossi mester megtalálja a hibákat, és korrigálja azokat az EB-re. Arra az EB-re, amelyen nehéz csoportba kerültünk (Németország, Svájc, Skócia). Az első két meccset elvesztettük, a skótok elleni meccs után még maradt halvány esély a továbbjutásra, de az is elszállt, miután az angolok és a portugálok sem nyerték meg a maguk meccsét. Már az EB-n lehetett látni azt, hogy a válogatott korábbi remek teljesítménye valahol nagyon visszaesett. Nem láttam a fiúkon a motivációt, a küzdeni akarást.Nem szeretnék mély szakértésbe belemenni, azt meghagyom az elemzőknek. Az tűnt fel a 3 csoportmeccsen, hogy sokáig nem találtuk a magunk játékát, amikor pedig megtaláltuk, akkor hátrányban voltunk, vagy már kevés volt hátra a meccsből. Némely játékosban pedig nem láttam az akarást. Csak azt vettem észre, hogy sétálnak a pályán, és nem küzdenek a labdáért. Viszont nemcsak ezen múlik egy mérkőzés. A rosszul játszó játékosokat le lehet cserélni. Csak kérdés kire? Ki váltsa azokat a nemzetközi szinten ismert, és topbajnokságokban pallérozódó játékosainkat, akik nem játszanak jól, ha a cserepadon komolyabb nemzetközi tapasztalat nélküli, NB1-ben játszó futballisták vannak?

A cseresorban a tegnapi mérkőzésen mindössze 5 játékos volt, aki külföldön futballozik (Ádám Martin, Bolla Bendegúz, Csoboth Kevin, Tóth Balázs, Yaakobishvili Antal - utóbbi kettő nem játszott még sokat a klubjában, ráadásul az egyik másodosztályú, a másik most mutatkozik be nemzetközi szinten), a többiek Magyarországon játszanak olyan klubokban, amelyek ritkábban kerülnek nemzetközi kupa közelébe akár selejtező szintjén is - kivételt képez Nagy Zsolt, aki mind a németeknek, mind az angoloknak lőtt már gólt, ráadásul a nyári Konferencia Liga selejtezők során oda-vissza gólt lőtt az előző két kiírásban döntőt játszó Fiorentinának, sokan egyébként a kezdőbe várták a játékost. 

Hogy segíthetnek a magyar csapatok?

A magyar bajnokság egyetlen csapata, amely legalább a csoportkörig eljut a nemzetközi kupák csoportköréig, az a Ferencváros. Azonban a Fradi keretében nagyon kevés magyar van jelen, a mérkőzések kezdőcsapatában átlagosan 2-3 magyar játékos szerepel. Tehát ennek a 2-3 játékosnak van már valamennyi nemzetközi rutinja. Közülük a válogatottban Varga Barnabás kezdő (bizonyított is gólokkal), Dibusz Dénes csere, de az EB-selejtezőkön jó teljesítményt nyújtott, Botka Endre ugyancsak padozik, már ha nem sérült. A többi magyar klub egyszerűen képtelen utolérni a rendszeres bajnok Fradit, a behívott játékosok közül pedig nagyon kevesen tudják pótolni a "sztárjainkat". Úgy érzem, segítene a helyzeten az, hogy a tehetségesebb fiatal játékosok minél előbb olyan bajnokságba kerülhetnek, ahol rendszeresen "legfelső polcos" játékosok ellen játszhatnak. Azonban nem elég oda bekerülni, meg is kell ott ragadni. Ez alig néhány játékosnak sikerül. Véleményem szerint a Fradi is tud segíteni a magyar válogatott helyzetén azzal, hogy több magyar fiatalnak ad lehetőséget még a nemzetközi meccsein is, ezzel tapasztalatot adva nekik, és kitűnő ugródeszkát biztosítva a későbbiekre. Ebből pedig a válogatott is tud profitálni, mégpedig azzal, hogy "hosszabb" lesz a kispad, a mesternek pedig több merítési lehetősége lesz. 

Az FTC-n kívül a többi magyar csapat megerősödésével is előrébb lenne a válogatott, hiszen a zöld-fehéreknek itthon is lenne versenytársa, több éles meccset játszanának, neadjisten több nemzetközi csoportkört megjárt csapatunk lenne, több tapasztalt játékossal. Idén a Paks és a Puskás Akadémia is az utolsó selejtezőkörben bukott el, előbbiben csak magyar játékosok játszanak, utóbbiban számos magyar fiatal is lehetőséget kap a légiósok mellett. Ha ezek a magyar futballisták nemzetközi kupákban játszanak, felfigyelhetnek rájuk külföldi klubcsapatok, és jobb esetben leigazolhatják őket, "szem előtt" lesznek, amely a válogatott és a magyar csapatok számára is jó, illetve több motivációt adhat saját nevelésű játékosok alkalmazására. 

Hogy pénzeljük a magyar futballt? 

Az állam rengeteg pénzt öl a magyar labdarúgásba, ez pedig csak félig-meddig térül meg, hiszen ennyi pénzből csak egy nemzetközi csoportkörös csapatunk van, illetve a magyar válogatott sem járt még VB-n 1986 óta, ez pedig talán a legfontosabb elérendő cél nemcsak nekünk, de a legtöbb nemzeti csapatnak is. Megoldás lehet elzárni a pénzcsapot, és legfeljebb akkor támogatni a klubokat, ha azok saját nevelésű játékost adnak a válogatottba, vagy nemzetközi kupa (Európa Liga, Bajnokok Ligája, Konferencia Liga) csoportkörében szereplő csapatok, vagy az 5 topliga egyikében (angol, német, spanyol, olasz, francia első osztály) található egyesületek igazolják le őket. Ez a támogatás lehetne lépcsőzetes, tehát minél "nagyobb nevű" csapat igazolja le az adott játékost, annál több támogatást kap a nevelőklub az MLSZ-től. Az írás korábbi szakaszában megemlítettem, hogy egyes játékosok csak sétáltak a pályán. A válogatott meccsek után járó prémiumok teljesítményalapúságát is érdemes lenne megfontolni, hiszen a gyenge teljesítmények után is megkapják ugyanazt a pénzt, mintha kihozták volna magukból a maximumot a pályán. Ezen felül a TAO-pénzek folyósítását is a csapatok által elért eredményekhez kellene kötni, ezzel is motiválva a labdarúgókat, hogy tudásuk legjavát nyújtsák. 

Van-e megoldás, és ha van, akkor mi az? 

Az egyik megoldás az állami pénzek futballra történő felhasználásának korlátozása lehet. Legfeljebb támogatás szinten kaphatnának a klubcsapatok TAO-pénzt, azt is csak akkor, ha kinevelnek olyan játékosokat, akik valóban előrébb tudják vinni a magyar labdarúgást, a nemzeti tizenegy segítségére lehetnek és nemzetközi szinten is bizonyítanak, végső soron hozzájárulnak ahhoz, hogy a kapitány minden posztra megtalálja a legjobb játékosokat, vagy azok cseréjét, így szükség esetén könnyebben belenyúlhasson a meccsbe. Ezt a támogatást lépcsőzetesen kell folyósítani, vagyis minél hatékonyabb az utánpótlás nevelés, annál több pénz folyik a kasszába. Kiélezettebb bajnokság kell, ahol a csapatok az utolsó pillanatig küzdenek az első helyért, ezzel megismertetve a játékosokkal a kiélezett helyzeteket. Az itthon futballozó játékosok bérének észszerűsítésére is szükség van, hiszen az nem állapot, hogy egy kispadon ücsörgő játékos is milliókat keres. A labdarúgók kapjanak teljesítményalapú bért annak elkerülésének érdekében, hogy a pályán motiválatlanok legyenek, mondván, hogy bármi is az eredmény, a pénzt úgyis megkapjuk. Természetesen nemcsak ezen múlik a válogatott sikere, de ha a beleölt pénz mennyisége csökken, kevésbé fájóbb egy-egy súlyosabb, arcpirítóbb vereség. A pénzügyi kérdéseken kívül sportszakmai, sportpszichológiai szempontokat is figyelembe kell venni. Fontos fenntartani a megfelelő szintű motivációt a játékosokban, elültetni bennük a küzdésvágyat, azt, hogy mindig van valami újabb lépcsőfok, amit el lehet érni (lásd VB-re való kijutás 40 év után). Ehhez a mindenkori szövetségi kapitány mellé biztosítani kell a megfelelő szakembereket. Természetesen ez nem azonnal oldja meg a problémákat, de pár éven létrehozhat egy olyan nemzeti csapatot, amely 14 meccsnél többet tud lehozni vereség nélkül.

A kép forrása: nso.hu