A 2024-es párizsi olimpián a magyar küldöttség 180 fővel jelent meg. Ez már önmagában szép szám, az elmúlt 20 év második legtöbb sportolóját küldtük ki magyar mércével mérve, a legmagasabb számot ilyen téren Athénban értük el, 209 sportolóval. 

Párizsban 6 aranyat, 7 ezüstöt, 6 bronzot szereztünk, ezen kívül számos 4-5. hely is a dicsőségtablóra került, ráadásul olyan sportokban, amelyekben számunkra korábban olimpiai szinten nem nagyon termett babér (kerékpározás, vitorlázás - bár utóbbiban azért néhány érem összejött, de nem ebben vagyunk a legerősebbek). Ez összesen 19 érem, az éremtáblázat 14. helye, olyan országokat előzve, mint Spanyolország, Törökország, Lengyelország. A környékbeli országokat is könnyedén magunk mögött hagytuk érmek számában (legalább ebben, ha már a legtöbb területen leköröznek minket) - na nem mintha ez szempont lenne, és erről szólna az olimpia -. Az előző olimpián (Tokió 2021) eggyel több bronzérmet szereztünk, ezzel lett 20 érmünk, ott mégsem tapasztaltam ekkora fanyalgást.

Ehhez képest idén szinte minden versenyszám után lehetett kritikus kommenteket olvasni, amelyek a lehetetlent várták el sportolóinktól, háborogva már a negyedik, ötödik helyek után is, vagy azon, hogy arany helyett "csak" a bronz/ezüst jött össze, és "csak" a világ második/harmadik legjobbja lett az aktuális versenyzőnk a sportágában (kajak-kenunál, úszásnál olvastam ilyen megjegyzéseket). A Milák Kristóf elleni "fikacunami" különösen vérlázító volt a sok világmegfejtő "de hát nem is edzett" okoskodással együtt. Mindezt az ezüstérme után, egészen addig, amíg nem nyert aranyat 100 gyorson. Akármit is csinált az olimpia előtt, bevált, hiszen két éremmel távozott, kétszeres olimpiai bajnokként. Bevallom, az ezüstje után én is bosszankodtam, és kerestem az okokat, szerencsére néhány nap múlva "megnyugtatott", és betudtam az egészet annak, hogy készült a 100 gyorsra, 200 pillangón meg volt egy erős ellenfele. A téma szakértői nyugodtan megcáfolhatnak, én laikus szemmel így gondolkodtam, és ezúton is szeretném őt megkövetni. A férfi vízilabdások, bár magukhoz képest "gyengébben" teljesítettek, így is a világ 4 legjobb csapata között vannak, amit ugyancsak nem kell megmagyarázni, ráadásul tavaly VB-t is nyertek, ehhez képest az ő fejüket is követeli Simon bácsi Dabasról az M4 (vagy bármelyik sportoldal) kommentszekciójában. Most becsúszott pár rosszabb/pechesebb meccs, így sikerült, biztos vagyok benne, hogy látunk tőlük még szép eredményeket. 

Érdekes a magyar sportszurkolók egy csoportja. Európában az egyik legtöbb sportolót delegáló nemzet voltunk, számításaim szerint 5-6 ország előzött meg minket a kontinensről sportolószám terén (igen, ide ki is kell jutni), a hatodik legjobb európai ország vagyunk az éremtáblázaton - nyugodtan utána lehet számolni, hány európai ország is van -, megelőztük a nálunk több, mint kétszer annyi sportolót küldő Spanyolországot és kétszer annyi érmet gyűjtöttünk, mint az ugyancsak 180 főt küldő Belgium. Miért ok ez a panaszra? Miért kell itt is előjönnie a pesszimista magyar gondolkodásnak, ami évtizedek óta jellemző ránk? Miért nem lehet örülni ezeknek a sikereknek? Miért kell megmagyarázni őket, és fanyalogni egy-egy kevésbé jó eredmény miatt? 

Keszthely és Zala megye pedig különösen büszke lehet erre az olimpiára, hiszen hosszú idő után szerzett Keszthelyhez kötődő sportoló olimpiai érmet. Major Veronika sportlövészetben szerzett bronzérmet, ezzel Csík Ferenc úszó 1936-os aranyérme, és bronzérme (bár Kaposváron született, de Keszthelyen érettségizett), és Tomann Rozália (keszthelyi születésű) kézilabdázó bronzérme (1976) után még egy harmadik hely kerül fel a keszthelyi dicsőségtáblára. Reméljük valahogy Veronika is helyet tud kapni a Balaton-part közelében található keszthelyi olimpikonok emléktábláján. Azonban nemcsak ő az egyetlen zalai illetőségű sportoló, aki érmet nyert Párizsban. Betlehem Dávid szombathelyi születésű nyílt vízi úszó Zalaegerszegen is sportolt, idén pedig bronzérmet nyert 10 km-en. 

Összességében elmondható, hogy jó olimpiát zártunk, egyértelműen kijelenthető, hogy a legjobbak között végeztünk az éremtáblázaton, és számos új éremmel és jó helyezéssel gazdagítottuk dicsőséglistánkat. 

Végül hogy illusztráljam, miért nincs okunk panaszra - a mostani éremtáblázat: 

A tokiói éremtáblázat (2021)

A 2016-os éremtáblázat: 

                                                           A keszthelyi olimpikonok emléktáblája: 

A képek forrása: 24.hu, kozterkep.hu, noizz.hu