Nehéz ennek a bejegyzésnek címet adni, mert nem vagyok biztos benne, mivel tudnám a legjobban jellemezni Karsai Dánielt. A szombat éjjel elhunyt alkotmányjogász a végsőkig küzdött azért, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő sorstársai méltó módon fejezhessék be életüket. A legtöbb ember valószínűleg nem tudta volna elkezdteni sem azt a harcot, amit ő vívott az életvégi döntésekhez fűződő jogok kiterjesztésének érdekében. Karsai aktív életet élt, sportolt, utazott, barnaövet szerzett Ju Jitsuban.

Aztán egyszer csak jött a betegség. Egy olyan embert is tönkretenne lelkileg a diagnózis, aki nem él annyira aktív életet, mint Dani, nemhogy egy rendszeresen sportoló személyt. Megtudni, hogy innentől kezdve fokozatosan korlátozódik az ember mozgástere, és életfunkciója, mígnem leszűkül egy szobára és egy ágyra több, mint pokoli érzés (bár én csak sejthetem). Karsai Dániel azonban nem adta fel. Végig küzdött, végig reménykedett, elment Strasbourgig annak érdekében, hogy ő és sorstársai méltó módon fejezhessék be a küldetésüket ebben a világban. 

Az alkotmányjogász és csapata úgy gondolom, történelemkönyvekbe illő tettet hajtott végre ezzel a küzdelemmel, és ha egyszer sikerre viszik az ügyüket, akkor biztosan hosszú évtizedekig az utókor emlékezetében maradnak. Dani megtehette volna azt is, hogy csendben "viseli" a betegségét, ő azonban még kerekesszékbe kényszerülve is próbálta megértetni mind az Emberi Jogi Bírósággal, mind a magyar parlamenti képviselőkkel azt, hogy egy embernek igenis megjár az a jog, hogy maga dönthessen arról egy ilyen helyzetben, hogy miként szeretné befejezni az életét. Számos mozzanatot dokumentált az életéből, hogy éreztesse velünk  az ügy fontosságát. Visszatérve arra, hogy milyen szó, kifejezés jellemzi őt a legjobban...a harcos talán túl elcsépelt. Az ember jól jellemzi őt, de úgy érzem, nem fejezi ki eléggé azt a küzdelmet, amit ő megvívott. Hős? Utolsó erejéig küzdött, mindent erre az ügyre tett fel, még akkor is, ha nem volt sok esélye. Erőt adott számos sorstársának. Az ügyének a "győzelme" még várat magára, de úgy gondolom, évek múlva eljöhet. Tragikus hős, hiszen elhunyt, még ha nem is a küzdelem okozta a halálát. Hős, hiszen sok embernek példát mutatott. Én így emlékezem rá, még ha nem is ismertem személyesen. 

A parlament őszi ülésszakának első napján az ellenzéki politkusok egy perc néma csenddel tisztelegtek az emléke előtt, ezt a nemzet házmestere, Kövér László politikai propagandának értelmezte, felháborodott rajta és visszautasította, mondván hogy ő az élet pártján áll. Az már egészen más kérdés mennyire lehet életnek nevezni azt, amit az ALS betegeknek végig kell élniük a betegségük alatt. 

Az eutanáziáról szóló vita Karsai Dániel halálával nem fejeződik be. Bármi is lesz a végeredmény, bármeddig is megy el a vita, Dani ezt már békésebb helyről figyeli.

Köszönjük Dániel! Isten veled!

A kép forrása: Rtl.hu