Az oktatás itthon - a tanáron múlik minden?

A kormány az elmúlt években mintha renitens, szigorúan szabályozandó diákokként kezelné a tanárokat. Az oktatás az elmúlt évtizedekben szinte semmilyen fejlesztésen nem ment át, ugyanazokkal a poroszos módszerekkel tanítják a diákokat, mint 30-40-50 éve. Magolás-magolás-magolás, szükségtelen információk tömkelege, emellett pedig a tanulók nagyrészt úgy mennek ki a nagybetűsbe, hogy nehézkesen megy számukra a banki ügyintézés, vagy a számlák feladása. Érdemes azonban megjegyezni azt, hogy ez korántsem a tanárokon múlik. A pedagógusok igyekeznek éjt-nappalá téve a nebulókat bevezetni az élet rejtelmeibe, és nemcsak a tankönyveken keresztül, hanem számos jótanáccsal segítik a fiatalokat, akik évekkel később ezeket a tanácsokat kamatoztathatják az élet számos területén, és jó szívvel emlékeznek vissza arra a tanárra, aki nem sajnálta rá az idejét, és az energiáját. Az elmúlt néhány évben ezt lehetetleníti el a magyar kormány. 

Miért sztrájkol/tüntet/áll ellen a "renitens" tanár?

Sokan azt gondolják, hogy a tanárok csak megtartják az órát, hazamennek, és 3-4-5 óra után véget ér számukra a nap. Nem. A tanárok megtartják az órát, adminisztrálnak, készülnek a következő órára, kirándulást szerveznek, műsort készítenek, teremdíszeket gyártanak, foglalkoznak a diákok lelkével, beszélgetnek velük, kommunikálnak a szülőkkel. Nem egész nyáron nyaralnak, hanem készülnek az évkezdetre, táboroztatnak, értekezletekre járnak, sok esetben továbbképzésre. Ez meglehetősen nagy teher egy pedagógus számára, mégsem kapják meg a megfelelő bért (mert ne akarjuk elmagyarázni, hogy a mostani béremelések akkora segítséget jelentenek egy tanár számára, aki lakást, családot tart fenn), amit pedig kapnak, azért is hosszasan sztrájkolnak, tüntetnek, tárgyalnak. Már aki mer. Merthogy rengeteg pedagógust távolítanak el az állásából azért, mert ki mer állni a saját jogaiért, illetve talán még többet fenyegetnek meg ezzel. 

A tanár azért is küzd, hogy ne terhelje túl a rendszer. Hiszen ha túlterheli a rendszer, nem tud elég hatékonyan tanítani, és az nagyon sok fiatal jövőjébe kerülhet. Ezzel pedig nemcsak a tanárt, hanem a diákot is büntetik. Nem mellesleg a napi 7-8-9 órákkal őket is túlterhelik, gyakran holtfáradtan esnek haza, nincs idejük saját magukra, és bizony előfordul, hogy nem tudnak megfelelően felkészülni egy-egy órára a kimerültség miatt. Ez tanár és diák közös nehézsége. A tanároknak a státusztörvény szerint egy héten 24 órát kell tartania (ha nem osztályfőnök és/vagy munkaközösségvezető). Ez elsőre nem is tűnik soknak, de ezeket adminisztrálni kell, fel kell rájuk készülni, dolgozatokat, megfelelő minőségű feladatokat kell készíteni, hiszen a mai központilag gyártott tankönyvek, munkafüzetek használhatatlanok. 

Az oktatási rendszernek meg kell küzdenie a tanárhiánnyal is, hiszen évről-évre egyre kevesebb tanár kerül ki az egyetemekről, előfordult olyan év, hogy kémiatanári szakra csak 10 ember ment el. A tantestületek átlagéletkora a legtöbb helyen jóval 50 felett van, és sok iskolába nyugdíjazott pedagógusokat kellett visszahívni.A pályakezdők egy része pár éven belül pályaelhagyó lesz, hiszen nem érzik a megbecsültséget, nincsenek tisztességesen megfizetve, a korai kiégés fenyegeti őket, a kevés bérből pedig nem tudják elkezdeni az életüket, nem tudnak saját lakást vásárolni, és családot alapítani. 

Ez ellen az áldalan állapot ellen álltak ki a tanárok 2022-ben a kockásinges akciók és sztrájkok során. Ezért vállalták nagyon sokan akár a kirúgást (például a Kölcsey Gimnázium tanárai), vagy másféle meghurcolást. A státusztörvény bevezetése további ezrek felmondásához vezetett az így is súlyos tanárhiány közepette. Ezekben az akciókban sok esetben a tanulók is részt vettek, támogatásukról biztosítva tanáraikat, és rengeteg esetben rájuk nézve is súlyos következménye lett az eseményeknek. A státusztörvényt bevezették, igaz kisebb-nagyobb módosításokkal, illetve a pedagógusok bérét megemelték, de ezek egyelőre csak felületi kezelések. Az igazi (több évtizedes) problémát nem oldja meg. 

Tovább nő az elmebaj

A nevetséges és minden élet- és észszerűséget nélkülöző törvényeknek és szabályozásoknak a státusztörvénnyel még nincs vége. Tavaly nyáron röppent fel a hír, miszerint a pedagógus képesítéssel rendelkezők addig nem tölthetnek be pedagógusi munkakört, amíg a felsőoktatási intézményükben esküt nem tesznek. Ebből is látszik, hogy az oktatásért egy egykori rendőrfőkapitány felel belügyminiszteri minőségben. Már korábban összevonták a természettudományos tárgyakat, tulajdonképpen tűzoltás jelleggel a kémia, fizika stb. tanárhiány elfedésére. Tehát a biosztanárnak sok esetben kémiát is kell tartania (más helyeken a földrajztanárnak testnevelést). A pedagógus teljesítményértékelési rendszer is meglehetősen vérlázító felütéssel indult, miszerint az intézményvezetők megadott szempontok alapján értékelik a tanárokat, és a nem megfelelő értékelést kapó tanárok fizetésén csökkentenek. Ebből azonban azt hozták ki, hogy a legjobb értékelést kapó oktatók fizetése emelkedik egy évre. Ez valamivel már szebben hangzik, hagyjuk meg. Az idei év nevetséges ötlete odafentről az 55 év feletti katonák iskolába vezénylése (a békepártiság jegyében) még akkor is, ha nincs tanári végzettségük - mások 5-7 évet tanulnak azért, hogy tanárként dolgozhassanak.- 

A mobilmizéria

A 2023/24-es tanév végén kitalálták, hogy a tanulók nem használhatják az iskolában a mobiltelefont, azokat el kell venni tőlük az intézménybe érkezés után. Úgy gondolom, hogy bizonyos helyeken kivitelezhető rendelkezés lenne (kisebb általános iskolák), de egy gimnáziumban már életszerűtlen, és betarthatatlan egy ilyen szabály, hiszen szinte felnőtt tanulók látogatják ezeket az iskolákat, akiknek bármilyen szituációban szükségük lehet a mobilra. A szabályozás azért is értelmetlen, mert a diákokat a digitális világ megismerésére kéne nevelni, hiszen a jövő már a digitális eszközöké, és lassan a tantermekben is ilyen eszközökön tanulnak a gyermekek (mondjuk ha így folytatjuk, ez ebben az országban még jó pár év). Rendes körülmények között, ahol biztosítva van az, hogy a diák épségben visszakapja (az egyébként meglehetősen drága) készülékét, még megoldható lenne ez a rendelkezés, bizonyos közösen alkotott feltételek mentén (ezt nevezik társadalmi egyeztetésnek - jelen esetben tanárokkal, diákokkal, intézményvezetőkkel). Sok iskolában viszont nincs meg az a hely, ahol tárolni tudnák a telefonokat úgy, hogy azok biztosan eredeti állapotban kerüljenek vissza a gazdájukhoz. Tehát létezhet ez a szabály, de csak úgy, ha mindenki számára megfelelő úton tartatják be.

A szabály kapcsán már ki is robbant a legelső botrány, és még el sem kezdődött a tanév. A Madách Imre Gimnázium igazgatóját kirúgták, miután ő bejelentette, hogy nem veszik el a telefonokat, ehelyett megtanítják őket jól használni. Mindezt a rendeletben írt kivételre hivatkozva. Az igazgató 24 éve vezette az intézményt, kirúgásának hírére tüntetéseket jelentettek be a gimnázium épülete elé. 

Véleményem szerint ennél is nagyobb botrány az, hogy egy iskolában a tanároktól is beszedték a telefont (ezért is írtam ironikusan renitens tanárokról) minden indoklás nélkül, erre lehetett számítani, hiszen augusztus elején jelent meg a hír, miszerint a tanárok mobilhasználatát is korlátoznák, és csak vészhelyzetben nyúlhatnának a telefonjukhoz. Úgy gondolom, ennek kéne lennie a vörös vonalnak, és ezt már nem szabadna engednie a tanártársadalomnak, hiszen nemcsak munkajogi kérdésről van szó, hanem ebben az esetben már szinte a méltóságától is megfosztják a pedagógust, aki nem emel szót ez ellen. Ezáltal a tekintélye is elveszik, hiszen majdnem a diákokkal kezelik egy szinten őket. 

Mi lehet a megoldás?

Úgy érzem, ha a tanárok nem állnak fel a munkából, nem jelentenek be azonalli sztrájkot, akkor előbb-utóbb még hajmeresztőbb törvényeket vihetnek rajtuk keresztül. Itt már nem kockásinges kiállásra van szükség, hanem hosszabb távú munkabeszüntetésre annak érdekében, hogy a belügyminisztérium meghallja a pedagógusok szavát. Nem elegendőek a párórás munkabeszüntetések és kisebb demonstrációk. Nem elég a tanáriban morgolódni a rossz körülmények miatt, és csak a fél tantestületnek kiállni. Mindenkinek hoznia kell magával még egy embert. 

A tanárok kiállása mellett fontos mérföldkő lenne, ha különálló oktatási minisztériuma lenne az országnak, és nem egy kiöregedett rendőrfőnök agymenései miatt kellene szenvedni a tanároknak. A látszatintézkedések, katonák vezényelése, mobilok elvétele, tantárgyak osztályok, iskolák összevonása csak felületi kezelés. Az oktatás helyzetének javítása ott kezdődne, hogy elérjük, ne a szülők fessenek ki egy tantermet, ne a szülő vegye meg az iskolába a WC-papírt és a szappant, és ne elavult módszerekkel kelljen tanítani a tanároknak, hanem bátran nyúlhassanak a digitális eszközökhöz. Ezek az első lépések. A tananyag és a követelmények megváltoztatása lehet a következő fontos lépés, de ehhez megfelelő infrastruktúra is kell. 

Ha a pedagógustársadalom lendülete néhány megmozdulás után elfogy, és nem viszik végig az akaratukat a belügyminisztériumon, nem küzdenek a jogaikért, akkor sajnos a fentebb írtaknál még rosszabbakat is megtehetnek velük, és továbbra is renitens diákként kezelik őket. Nem csak a gumicsontra kell ugrani, hanem továbbra is hangoztatni a további meglévő problémákat is. 

Forrás: telex.hu, Vármögyei hírök Facebook-oldal