Mi történt a Volánbusz háza táján?

2024 nyarán hivatalossá vált, hogy 2025 elejétől a MÁV-Startot és a Volánbuszt egyesíti a közlekedési miniszter. Ezzel a Volán tulajdonképpen elveszíti a megmaradt önállóságát is, hiszen már korábban közös vezérigazgató és igazgatóság irányítása alá került a buszos cég, illetve a szervezeti felépítés is a MÁV-éhoz hasonló.Ezen felül a MÁV és a Volán járatain is használható a vármegye- és az országbérlet, illetve bizonyos buszállomásokon a bérletpapíron is az államvasutak logója szerepel. Mit hozhat a teljes egyesülés? Mi változhat a buszközlekedésben és miként érint minket mindez?

Mi a helyzet most? 

A MÁV helyzetéről már egy korábbi írásomban beszámoltam, azóta nem történt érdemi változás, a vasúti közlekedés továbbra is az időjárástól függ, a járműpark kiöregedett, vasútvonalak szűnnek meg, egyes vonalakon óriási késésekről lehet beszámolni. A Volánbusznál ennyire nem vészes a helyzet, de még így sem fenékig tejfel az élet a buszos cégnél. Bár a legtöbb vonalon megjelentek az új buszok, ezek minősége korántsem tartozik a legjobbak közé (saját tapasztalat). Zalában több alkalommal is előfordult, hogy az újonnan beszerzett járművek lerobbantak, és nem zárom ki, hogy az ország más területén is találkozhatunk ezzel a problémával. Az új buszok mellett azonban még mindig ott vannak a 20-30 éves járművek is, hisz nem mindenhol sikerült ezeket lecserélni. Tehát elmondható, hogy a Volánnál dolgozó szerelőknek bőven van munkájuk, sok esetben a Credókkal. 

Fontos probléma még a buszsofőrök hiánya. A sofőröket sok esetben nagyobb fizetésemeléssel is nehéz a Volánnál tartani, a buszvezetők átlagéletkora ezen felül úgy érzem magas, fiatal sofőrrel ritkán lehet találkozni a járatokon, így később valós veszély lehet több helyen a járatmegszüntetés. Tavaly szeptemberben nagyjából ezer sofőr hiányzott, úgy érzem, érdemi reformok nélkül szerintem ez a szám tovább nőhet, és számos helyen ritkulhat, illetve szűnhet meg a buszközlekedés. Ha egyes vonalakon megszűnik a vasúti közlekedés, akkor a sofőrök kénytelenek lesznek vonatpótló buszokat is vezetni, ehhez pedig sok esetben áthelyezés szükséges, így egyes járatokra nem biztos, hogy tudnak vezetőt biztosítani, így ritkulás/megszűnés várható. Főleg a kisebb vidéki falvakban.

A Volánbusz nyáron bevezette a távolsági buszokon a helyjegyet is, amely szerint a meglévő bérlet mellé is érdemes megváltani a 300 Ft-os jegyet, hiszen az ezzel rendelkezők elsőbbséget élveznek az utazás során. Ez azt is jelenti, hogy aki bérlettel utazik helyjegy nélkül, annak át kell adnia a helyét a helyjeggyel rendelkezőnek, és ha nincs ülőhely, le kell szállnia, hiszen nem szállíthat álló utast az autóbusz. Ez sok konfliktushelyzetet eredményez, illetve úgy érzem, teljesen felesleges rendelkezés, szélsőséges esetben pedig azt zárják ki az utazásból, aki közel 20.000 Ft-ot költ bérletre. Az külön felháborító, hogy az ingyen utazó nyugdíjasok és várandósok állnak a "helyjegy-sorrend" utolsó helyén.

Hogy érinthet ez minket? 

Ezeken a kistelepüléseken pedig a buszközlekedés megszűnése felér a külvilágtól való elzárással, hiszen rengeteg falusi embernek nincs gépkocsija, amivel meg tudja oldani a városba való bejárást, és a buszjáratok ritkítása az ő életüket nehezíti meg, hiszen a munkába járást és a bevásárlást is jóval hosszabb idő alatt és több energiabefektetéssel tudja megoldani. Ráadásul az idős lakosokkal, illetve a diákokkal is kiszúrnának a megszüntetésekkel, ugyanis az idősek sok esetben csak akkor juthatnának például a gyógyszereikhez, ha a falugondnok elhozza nekik, vagy már hajnalok hajnalán útnak indulnak és esetenként kora délután érkeznek haza. A diákok számára pedig az iskolába járást nehezítené meg egy esetleges vidéki járatritkítás (ami remélhetőleg nem történik meg).

Mik a megérzéseim az egyesüléssel kapcsolatban?

Rengeteg buszt vonatpótló járatként használnak majd, és tartok tőle, hogy mindezt a vidéki lakosok szenvedik meg, hiszen a kistelepülési vonalakat szüntetik meg mondván nincs kihasználva. A MÁV-val kapcsolatos történésekből kiindulva a buszok is gyakrabban mennek tönkre, nagyon sok késésre számíthatunk, a távolsági járatok akár 30-45-60 percet is késhetnek. Félő, hogy az elöregedő járműveket nem cserélik le, az újabbak pedig nem kapnak tisztességes "ellátást", így gyakran robbannak le, vagy nem működik rajtuk például a légkondi, neadjisten az ablakokat nem lehet rajta becsukni/kinyitni. A sofőrhiány szerintem nem ettől tűnik el, inkább további terhelést jelent nekik, ha nemcsak a meglévő járatokon kell dolgozniuk, de vonatpótló buszokat is kell vezetniük, ugyanis több munkával és nagyobb távolsággal jár, ráadásul kevés fizetéssel. Vagyis fontos lenne több sofőrt alkalmazni.

Tehát véleményem szerint a MÁV-Volán fúzió nem jelent majd megoldást a közlekedésben fellelhető problémákra, a megoldás a busz/mozdonyvezetői szakma vonzóvá tétele lehet, a járműpark gyakori karbantartása, új, használható járművek beszerzése, a vonalak észszerűsítése, továbbá a kistelepülések közlekedése hálózatban tartása is segíthet akár önkormányzati közreműködéssel is. Ha javasolhatnék a MÁV-Volánbusznak valamit, akkor az, hogy ne a vidéki utasok feje fölött hozzanak döntéseket, hanem tájékozódjanak és mérjék fel azt, hogy milyen döntéssel tudják a lehető legkisebb nehézségeket okozni azoknak, akik nem kis pénzért veszik igénybe a szolgáltatásaikat. Összességében nincsenek jó megérzéseim erről a fúzióról, nem biztos, hogy megoldják a fennálló gondokat, sőt lehet hogy bizonyot téren tovább mélyülnek a nehézségek, de reménykedem abban, hogy nem omlik össze véglegesen a közlekedés. 

Kép forrása: RTL.hu

Nehéz ennek a bejegyzésnek címet adni, mert nem vagyok biztos benne, mivel tudnám a legjobban jellemezni Karsai Dánielt. A szombat éjjel elhunyt alkotmányjogász a végsőkig küzdött azért, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő sorstársai méltó módon fejezhessék be életüket. A legtöbb ember valószínűleg nem tudta volna elkezdteni sem azt a harcot, amit ő vívott az életvégi döntésekhez fűződő jogok kiterjesztésének érdekében. Karsai aktív életet élt, sportolt, utazott, barnaövet szerzett Ju Jitsuban.

Aztán egyszer csak jött a betegség. Egy olyan embert is tönkretenne lelkileg a diagnózis, aki nem él annyira aktív életet, mint Dani, nemhogy egy rendszeresen sportoló személyt. Megtudni, hogy innentől kezdve fokozatosan korlátozódik az ember mozgástere, és életfunkciója, mígnem leszűkül egy szobára és egy ágyra több, mint pokoli érzés (bár én csak sejthetem). Karsai Dániel azonban nem adta fel. Végig küzdött, végig reménykedett, elment Strasbourgig annak érdekében, hogy ő és sorstársai méltó módon fejezhessék be a küldetésüket ebben a világban. 

Az alkotmányjogász és csapata úgy gondolom, történelemkönyvekbe illő tettet hajtott végre ezzel a küzdelemmel, és ha egyszer sikerre viszik az ügyüket, akkor biztosan hosszú évtizedekig az utókor emlékezetében maradnak. Dani megtehette volna azt is, hogy csendben "viseli" a betegségét, ő azonban még kerekesszékbe kényszerülve is próbálta megértetni mind az Emberi Jogi Bírósággal, mind a magyar parlamenti képviselőkkel azt, hogy egy embernek igenis megjár az a jog, hogy maga dönthessen arról egy ilyen helyzetben, hogy miként szeretné befejezni az életét. Számos mozzanatot dokumentált az életéből, hogy éreztesse velünk  az ügy fontosságát. Visszatérve arra, hogy milyen szó, kifejezés jellemzi őt a legjobban...a harcos talán túl elcsépelt. Az ember jól jellemzi őt, de úgy érzem, nem fejezi ki eléggé azt a küzdelmet, amit ő megvívott. Hős? Utolsó erejéig küzdött, mindent erre az ügyre tett fel, még akkor is, ha nem volt sok esélye. Erőt adott számos sorstársának. Az ügyének a "győzelme" még várat magára, de úgy gondolom, évek múlva eljöhet. Tragikus hős, hiszen elhunyt, még ha nem is a küzdelem okozta a halálát. Hős, hiszen sok embernek példát mutatott. Én így emlékezem rá, még ha nem is ismertem személyesen. 

A parlament őszi ülésszakának első napján az ellenzéki politkusok egy perc néma csenddel tisztelegtek az emléke előtt, ezt a nemzet házmestere, Kövér László politikai propagandának értelmezte, felháborodott rajta és visszautasította, mondván hogy ő az élet pártján áll. Az már egészen más kérdés mennyire lehet életnek nevezni azt, amit az ALS betegeknek végig kell élniük a betegségük alatt. 

Az eutanáziáról szóló vita Karsai Dániel halálával nem fejeződik be. Bármi is lesz a végeredmény, bármeddig is megy el a vita, Dani ezt már békésebb helyről figyeli.

Köszönjük Dániel! Isten veled!

A kép forrása: Rtl.hu

- Október 23.-át törlik az ünnepnapok közül, az 56-os pesti srác emlékművét elszállítják a Corvin közből.

- Október 23.-át ellenforradalomnak nyilvánítják. 

- A hazánkra támadó szovjet csapatokat békepárti felszabadítónak nevezik, az 56'-os szabadságharcosokat háborúpárti lázadóknak

- November 4. ünnepnap lesz.

- A lyukas zászló balliberális jelkép lesz.

- Orosz katonák jönnek győzelem napi felvonulást tartani. 

- A pesti srác emlékművének helyére szovjet hősi emlékműkerül.  

- A Pesti srácok című propagandaportál Pravda névre vált.

Az elmúlt napokban jelentősen emelkedett Közép-Európa folyóinak a vízszintje, többek között Németország, Ausztria, Lengyelország és Szlovákia is árvízveszéllyel néz szembe. Hazánkban is megindult az árvíz elleni készülődés, aki tud, az most a gátakon küzd az ár ellen. Van, aki homokzsákot pakol, van aki ételt, italt visz a munkát végzőknek, és vannak, akik a facebookon üzengetnek egymásnak. Egyesek pedig azt sem tudják melyik folyón van árvíz.

Nemcsak a gátakon folyik a küzdelem

Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke már a hétvégén a gátakra hívta az embereket és figyelmeztetett arra, hogy a Dunán áradás várható, sőt ő maga is lapátot ragadott, homokzsákokat töltött, ha tippelnem kéne, ő volt a legelső, aki akcióba lépett ezen a téren. A kormánypárt természetesen emiatt is támadja őt, Menczer Tamás egészen addig merészkedett, hogy megemlítette, hogy ők már számos válságot kezeltek (valóban, de a sikerességük elég kérdéses), ha tanácsot kérnek, majd szólnak. Menczer Tamást, a Telesport exriporterét eddig még nem láttuk lapátot ragadni, legfeljebb a billentyűzet füstölt az ujjai alatt  (legutóbbi posztjaiban ugyan lapát van a kezében, de nem bírja megállni, hogy ne szapulja Magyar Pétert).

Ahogy túl sok katonát sem láttunk a gátakon, a kormányban sincs egységes álláspont a védekezésben résztvevő önkéntesek létszámáról. Ennyit a sikeres válságkezelésről. Pintér Sándor 60.000 Ft-ért 9 üveg pálinkát vásárolt a gönyűi kocsmában a homokzsákot pakoló önkénteseknek, a polgármester szerint minden erőre szükség van a víz visszaszorításának érdekében. Talán a kórházakból, iskolákból ki lehetne vezényelni még néhány katonát. Esetleg Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója is lapátot ragadhatna két Magyar Pétert köztévés vitára hívó facebook-bejegyzés között, erre a Tisza Párt vezetője is felkérte már, mondván (teljesen jogosan), hogy most a vészhelyzet elhárításának az ideje van, nem a tv-képernyőkön folytatott parttalan vitáknak. Orbán Balázsnak ebből csak az jött le, hogy Magyar Péter kitér a vita elől. 

Aki rossz folyónál van

Pócs Jánosnak, a Jászság országgyűlési képviselőjének pedig fogalma sincs, hol kellene lennie. A fideszes politikus a Tiszánál tartott szemlét, ahol árvíz jelenleg még nyomokban sem fellelhető. Facebookra feltöltött videójában szomorú zenére váltakoztak a képek a jászsági települések vízpartjairól, ahol láthatóan nyoma sem volt a veszélynek. Ezután közölte, hogy náluk minden rendben (milyen meglepő), majd azt, hogy önkéntes csapatával mennek a Dunántúlra segíteni az árvízi védekezésben. 

                            (Minden rendben, csak a folyó nem stimmel. Kép forrása: 444.hu)

És akik még besegítenek...

A Tisza Párt továbbra is várja az önkénteseket, de rajtuk kívül több ellenzéki politikus is megszólalt az árvíz kapcsán, illetve dokumentálta tevékenységét. Gyurcsány Ferencnek sikerült kissé elbohóckodnia a helyzetet, de becsületére legyen mondva, hogy kint volt a gáton, és segített egy elakadt kisteherautót is megtolni. A Mindenki Magyarországa Mozgalom mint sok esetben, most is segítséget nyújt a veszélyhelyzetben, önkénteseket toborozva (a tagok között szintén sokan mennek a gátakra) Szentendrére, amely szintén szembenéz a veszéllyel, kiemelve, hogy most félre kell tenni a politikai nézeteinket, és közösen kell megküzdeni az árral. 

                                            (Az ominózus Gyurcsány-bohóckodás. Kép forrása: hvg.hu)

Mit lehetne még tenni?

Bár nem vagyok szakértője az árvíztémának, de úgy gondolom, hogy egységes álláspontot kell képviselnie a kormánynak, és ki kell küldenie a lehető legtöbb katonát a gátakra, ha már 10 m-enként látunk toborzóplakátokat, természetesen úgy, hogy nem kb. 4 verzióban közlik a gátakon segédkező katonák számát. A közösségi médiás arcoskodás és kommentháború nem segít semmin, ezt azonnal fel kell függeszteni, sőt, a propagandisták egyszer megszolgálhatnák a rájuk költött százmilliókat és lapátot ragadhatnának. Ugyanez vonatkozik Menczer Tamásra, Orbán Balázsra, és mindenkire, aki azzal vádolja az áradás ellen küzdő ellenzéki politikusokat, hogy csak a haszonszerzés miatt vannak kint. A kormány most hirdessen veszélyhelyzetet, mert most van rá szükség, most van valódi veszély. A háborús, vagy migrációs veszélyhelyzet kihirdetése legfeljebb a népszerűtlen törvények keresztülvitelére volt jó, igazi veszélyhelyzet nem volt mögötte. Reméljük a kormány ezt a válságot jól kezeli majd, és nem az ellenfél besározására használja fel. 

A magyar labdarúgó-válogatott szombat este a Nemzetek Ligája A-divíziójának csoportmeccsén gyalázatos játékkal szenvedett 5-0-ás vereséget az EB-negyeddöntős német válogatottól. A két csapat az Európa-bajnokságon is találkozott egymással, akkor 2-0-ra nyertek a németek. A nemzeti tizenegy az előző NL kiírásban a csoportja második helyén végzett, oda-vissza verve az angolokat, 4 pontot szerezve a németek ellen, és csak két vereséget szenvedtek, mindkettőt az akkor EB-címvédő Olaszországtól. Tehát 4 korábbi VB-győztes ellen hoztak igencsak jó eredményt. 

Hová tűnt a tavalyi magyar válogatott? Mi változott az elmúlt időszakban?

Az EB-re csoportelsőként jutott ki a magyar válogatott, 2023-ra felállítottak egy 14 meccses veretlenségi sorozatot, amely az írek ellen szakadt meg egy felkészülési meccs során. Ekkor még egyáltalán nem láttam a válogatotton azt, hogy elindult a szakadék felé, úgy éreztem (szerintem rajtam kívül sokan), hogy Rossi mester megtalálja a hibákat, és korrigálja azokat az EB-re. Arra az EB-re, amelyen nehéz csoportba kerültünk (Németország, Svájc, Skócia). Az első két meccset elvesztettük, a skótok elleni meccs után még maradt halvány esély a továbbjutásra, de az is elszállt, miután az angolok és a portugálok sem nyerték meg a maguk meccsét. Már az EB-n lehetett látni azt, hogy a válogatott korábbi remek teljesítménye valahol nagyon visszaesett. Nem láttam a fiúkon a motivációt, a küzdeni akarást.Nem szeretnék mély szakértésbe belemenni, azt meghagyom az elemzőknek. Az tűnt fel a 3 csoportmeccsen, hogy sokáig nem találtuk a magunk játékát, amikor pedig megtaláltuk, akkor hátrányban voltunk, vagy már kevés volt hátra a meccsből. Némely játékosban pedig nem láttam az akarást. Csak azt vettem észre, hogy sétálnak a pályán, és nem küzdenek a labdáért. Viszont nemcsak ezen múlik egy mérkőzés. A rosszul játszó játékosokat le lehet cserélni. Csak kérdés kire? Ki váltsa azokat a nemzetközi szinten ismert, és topbajnokságokban pallérozódó játékosainkat, akik nem játszanak jól, ha a cserepadon komolyabb nemzetközi tapasztalat nélküli, NB1-ben játszó futballisták vannak?

A cseresorban a tegnapi mérkőzésen mindössze 5 játékos volt, aki külföldön futballozik (Ádám Martin, Bolla Bendegúz, Csoboth Kevin, Tóth Balázs, Yaakobishvili Antal - utóbbi kettő nem játszott még sokat a klubjában, ráadásul az egyik másodosztályú, a másik most mutatkozik be nemzetközi szinten), a többiek Magyarországon játszanak olyan klubokban, amelyek ritkábban kerülnek nemzetközi kupa közelébe akár selejtező szintjén is - kivételt képez Nagy Zsolt, aki mind a németeknek, mind az angoloknak lőtt már gólt, ráadásul a nyári Konferencia Liga selejtezők során oda-vissza gólt lőtt az előző két kiírásban döntőt játszó Fiorentinának, sokan egyébként a kezdőbe várták a játékost. 

Hogy segíthetnek a magyar csapatok?

A magyar bajnokság egyetlen csapata, amely legalább a csoportkörig eljut a nemzetközi kupák csoportköréig, az a Ferencváros. Azonban a Fradi keretében nagyon kevés magyar van jelen, a mérkőzések kezdőcsapatában átlagosan 2-3 magyar játékos szerepel. Tehát ennek a 2-3 játékosnak van már valamennyi nemzetközi rutinja. Közülük a válogatottban Varga Barnabás kezdő (bizonyított is gólokkal), Dibusz Dénes csere, de az EB-selejtezőkön jó teljesítményt nyújtott, Botka Endre ugyancsak padozik, már ha nem sérült. A többi magyar klub egyszerűen képtelen utolérni a rendszeres bajnok Fradit, a behívott játékosok közül pedig nagyon kevesen tudják pótolni a "sztárjainkat". Úgy érzem, segítene a helyzeten az, hogy a tehetségesebb fiatal játékosok minél előbb olyan bajnokságba kerülhetnek, ahol rendszeresen "legfelső polcos" játékosok ellen játszhatnak. Azonban nem elég oda bekerülni, meg is kell ott ragadni. Ez alig néhány játékosnak sikerül. Véleményem szerint a Fradi is tud segíteni a magyar válogatott helyzetén azzal, hogy több magyar fiatalnak ad lehetőséget még a nemzetközi meccsein is, ezzel tapasztalatot adva nekik, és kitűnő ugródeszkát biztosítva a későbbiekre. Ebből pedig a válogatott is tud profitálni, mégpedig azzal, hogy "hosszabb" lesz a kispad, a mesternek pedig több merítési lehetősége lesz. 

Az FTC-n kívül a többi magyar csapat megerősödésével is előrébb lenne a válogatott, hiszen a zöld-fehéreknek itthon is lenne versenytársa, több éles meccset játszanának, neadjisten több nemzetközi csoportkört megjárt csapatunk lenne, több tapasztalt játékossal. Idén a Paks és a Puskás Akadémia is az utolsó selejtezőkörben bukott el, előbbiben csak magyar játékosok játszanak, utóbbiban számos magyar fiatal is lehetőséget kap a légiósok mellett. Ha ezek a magyar futballisták nemzetközi kupákban játszanak, felfigyelhetnek rájuk külföldi klubcsapatok, és jobb esetben leigazolhatják őket, "szem előtt" lesznek, amely a válogatott és a magyar csapatok számára is jó, illetve több motivációt adhat saját nevelésű játékosok alkalmazására. 

Hogy pénzeljük a magyar futballt? 

Az állam rengeteg pénzt öl a magyar labdarúgásba, ez pedig csak félig-meddig térül meg, hiszen ennyi pénzből csak egy nemzetközi csoportkörös csapatunk van, illetve a magyar válogatott sem járt még VB-n 1986 óta, ez pedig talán a legfontosabb elérendő cél nemcsak nekünk, de a legtöbb nemzeti csapatnak is. Megoldás lehet elzárni a pénzcsapot, és legfeljebb akkor támogatni a klubokat, ha azok saját nevelésű játékost adnak a válogatottba, vagy nemzetközi kupa (Európa Liga, Bajnokok Ligája, Konferencia Liga) csoportkörében szereplő csapatok, vagy az 5 topliga egyikében (angol, német, spanyol, olasz, francia első osztály) található egyesületek igazolják le őket. Ez a támogatás lehetne lépcsőzetes, tehát minél "nagyobb nevű" csapat igazolja le az adott játékost, annál több támogatást kap a nevelőklub az MLSZ-től. Az írás korábbi szakaszában megemlítettem, hogy egyes játékosok csak sétáltak a pályán. A válogatott meccsek után járó prémiumok teljesítményalapúságát is érdemes lenne megfontolni, hiszen a gyenge teljesítmények után is megkapják ugyanazt a pénzt, mintha kihozták volna magukból a maximumot a pályán. Ezen felül a TAO-pénzek folyósítását is a csapatok által elért eredményekhez kellene kötni, ezzel is motiválva a labdarúgókat, hogy tudásuk legjavát nyújtsák. 

Van-e megoldás, és ha van, akkor mi az? 

Az egyik megoldás az állami pénzek futballra történő felhasználásának korlátozása lehet. Legfeljebb támogatás szinten kaphatnának a klubcsapatok TAO-pénzt, azt is csak akkor, ha kinevelnek olyan játékosokat, akik valóban előrébb tudják vinni a magyar labdarúgást, a nemzeti tizenegy segítségére lehetnek és nemzetközi szinten is bizonyítanak, végső soron hozzájárulnak ahhoz, hogy a kapitány minden posztra megtalálja a legjobb játékosokat, vagy azok cseréjét, így szükség esetén könnyebben belenyúlhasson a meccsbe. Ezt a támogatást lépcsőzetesen kell folyósítani, vagyis minél hatékonyabb az utánpótlás nevelés, annál több pénz folyik a kasszába. Kiélezettebb bajnokság kell, ahol a csapatok az utolsó pillanatig küzdenek az első helyért, ezzel megismertetve a játékosokkal a kiélezett helyzeteket. Az itthon futballozó játékosok bérének észszerűsítésére is szükség van, hiszen az nem állapot, hogy egy kispadon ücsörgő játékos is milliókat keres. A labdarúgók kapjanak teljesítményalapú bért annak elkerülésének érdekében, hogy a pályán motiválatlanok legyenek, mondván, hogy bármi is az eredmény, a pénzt úgyis megkapjuk. Természetesen nemcsak ezen múlik a válogatott sikere, de ha a beleölt pénz mennyisége csökken, kevésbé fájóbb egy-egy súlyosabb, arcpirítóbb vereség. A pénzügyi kérdéseken kívül sportszakmai, sportpszichológiai szempontokat is figyelembe kell venni. Fontos fenntartani a megfelelő szintű motivációt a játékosokban, elültetni bennük a küzdésvágyat, azt, hogy mindig van valami újabb lépcsőfok, amit el lehet érni (lásd VB-re való kijutás 40 év után). Ehhez a mindenkori szövetségi kapitány mellé biztosítani kell a megfelelő szakembereket. Természetesen ez nem azonnal oldja meg a problémákat, de pár éven létrehozhat egy olyan nemzeti csapatot, amely 14 meccsnél többet tud lehozni vereség nélkül.

A kép forrása: nso.hu

Az oktatás itthon - a tanáron múlik minden?

A kormány az elmúlt években mintha renitens, szigorúan szabályozandó diákokként kezelné a tanárokat. Az oktatás az elmúlt évtizedekben szinte semmilyen fejlesztésen nem ment át, ugyanazokkal a poroszos módszerekkel tanítják a diákokat, mint 30-40-50 éve. Magolás-magolás-magolás, szükségtelen információk tömkelege, emellett pedig a tanulók nagyrészt úgy mennek ki a nagybetűsbe, hogy nehézkesen megy számukra a banki ügyintézés, vagy a számlák feladása. Érdemes azonban megjegyezni azt, hogy ez korántsem a tanárokon múlik. A pedagógusok igyekeznek éjt-nappalá téve a nebulókat bevezetni az élet rejtelmeibe, és nemcsak a tankönyveken keresztül, hanem számos jótanáccsal segítik a fiatalokat, akik évekkel később ezeket a tanácsokat kamatoztathatják az élet számos területén, és jó szívvel emlékeznek vissza arra a tanárra, aki nem sajnálta rá az idejét, és az energiáját. Az elmúlt néhány évben ezt lehetetleníti el a magyar kormány. 

Miért sztrájkol/tüntet/áll ellen a "renitens" tanár?

Sokan azt gondolják, hogy a tanárok csak megtartják az órát, hazamennek, és 3-4-5 óra után véget ér számukra a nap. Nem. A tanárok megtartják az órát, adminisztrálnak, készülnek a következő órára, kirándulást szerveznek, műsort készítenek, teremdíszeket gyártanak, foglalkoznak a diákok lelkével, beszélgetnek velük, kommunikálnak a szülőkkel. Nem egész nyáron nyaralnak, hanem készülnek az évkezdetre, táboroztatnak, értekezletekre járnak, sok esetben továbbképzésre. Ez meglehetősen nagy teher egy pedagógus számára, mégsem kapják meg a megfelelő bért (mert ne akarjuk elmagyarázni, hogy a mostani béremelések akkora segítséget jelentenek egy tanár számára, aki lakást, családot tart fenn), amit pedig kapnak, azért is hosszasan sztrájkolnak, tüntetnek, tárgyalnak. Már aki mer. Merthogy rengeteg pedagógust távolítanak el az állásából azért, mert ki mer állni a saját jogaiért, illetve talán még többet fenyegetnek meg ezzel. 

A tanár azért is küzd, hogy ne terhelje túl a rendszer. Hiszen ha túlterheli a rendszer, nem tud elég hatékonyan tanítani, és az nagyon sok fiatal jövőjébe kerülhet. Ezzel pedig nemcsak a tanárt, hanem a diákot is büntetik. Nem mellesleg a napi 7-8-9 órákkal őket is túlterhelik, gyakran holtfáradtan esnek haza, nincs idejük saját magukra, és bizony előfordul, hogy nem tudnak megfelelően felkészülni egy-egy órára a kimerültség miatt. Ez tanár és diák közös nehézsége. A tanároknak a státusztörvény szerint egy héten 24 órát kell tartania (ha nem osztályfőnök és/vagy munkaközösségvezető). Ez elsőre nem is tűnik soknak, de ezeket adminisztrálni kell, fel kell rájuk készülni, dolgozatokat, megfelelő minőségű feladatokat kell készíteni, hiszen a mai központilag gyártott tankönyvek, munkafüzetek használhatatlanok. 

Az oktatási rendszernek meg kell küzdenie a tanárhiánnyal is, hiszen évről-évre egyre kevesebb tanár kerül ki az egyetemekről, előfordult olyan év, hogy kémiatanári szakra csak 10 ember ment el. A tantestületek átlagéletkora a legtöbb helyen jóval 50 felett van, és sok iskolába nyugdíjazott pedagógusokat kellett visszahívni.A pályakezdők egy része pár éven belül pályaelhagyó lesz, hiszen nem érzik a megbecsültséget, nincsenek tisztességesen megfizetve, a korai kiégés fenyegeti őket, a kevés bérből pedig nem tudják elkezdeni az életüket, nem tudnak saját lakást vásárolni, és családot alapítani. 

Ez ellen az áldalan állapot ellen álltak ki a tanárok 2022-ben a kockásinges akciók és sztrájkok során. Ezért vállalták nagyon sokan akár a kirúgást (például a Kölcsey Gimnázium tanárai), vagy másféle meghurcolást. A státusztörvény bevezetése további ezrek felmondásához vezetett az így is súlyos tanárhiány közepette. Ezekben az akciókban sok esetben a tanulók is részt vettek, támogatásukról biztosítva tanáraikat, és rengeteg esetben rájuk nézve is súlyos következménye lett az eseményeknek. A státusztörvényt bevezették, igaz kisebb-nagyobb módosításokkal, illetve a pedagógusok bérét megemelték, de ezek egyelőre csak felületi kezelések. Az igazi (több évtizedes) problémát nem oldja meg. 

Tovább nő az elmebaj

A nevetséges és minden élet- és észszerűséget nélkülöző törvényeknek és szabályozásoknak a státusztörvénnyel még nincs vége. Tavaly nyáron röppent fel a hír, miszerint a pedagógus képesítéssel rendelkezők addig nem tölthetnek be pedagógusi munkakört, amíg a felsőoktatási intézményükben esküt nem tesznek. Ebből is látszik, hogy az oktatásért egy egykori rendőrfőkapitány felel belügyminiszteri minőségben. Már korábban összevonták a természettudományos tárgyakat, tulajdonképpen tűzoltás jelleggel a kémia, fizika stb. tanárhiány elfedésére. Tehát a biosztanárnak sok esetben kémiát is kell tartania (más helyeken a földrajztanárnak testnevelést). A pedagógus teljesítményértékelési rendszer is meglehetősen vérlázító felütéssel indult, miszerint az intézményvezetők megadott szempontok alapján értékelik a tanárokat, és a nem megfelelő értékelést kapó tanárok fizetésén csökkentenek. Ebből azonban azt hozták ki, hogy a legjobb értékelést kapó oktatók fizetése emelkedik egy évre. Ez valamivel már szebben hangzik, hagyjuk meg. Az idei év nevetséges ötlete odafentről az 55 év feletti katonák iskolába vezénylése (a békepártiság jegyében) még akkor is, ha nincs tanári végzettségük - mások 5-7 évet tanulnak azért, hogy tanárként dolgozhassanak.- 

A mobilmizéria

A 2023/24-es tanév végén kitalálták, hogy a tanulók nem használhatják az iskolában a mobiltelefont, azokat el kell venni tőlük az intézménybe érkezés után. Úgy gondolom, hogy bizonyos helyeken kivitelezhető rendelkezés lenne (kisebb általános iskolák), de egy gimnáziumban már életszerűtlen, és betarthatatlan egy ilyen szabály, hiszen szinte felnőtt tanulók látogatják ezeket az iskolákat, akiknek bármilyen szituációban szükségük lehet a mobilra. A szabályozás azért is értelmetlen, mert a diákokat a digitális világ megismerésére kéne nevelni, hiszen a jövő már a digitális eszközöké, és lassan a tantermekben is ilyen eszközökön tanulnak a gyermekek (mondjuk ha így folytatjuk, ez ebben az országban még jó pár év). Rendes körülmények között, ahol biztosítva van az, hogy a diák épségben visszakapja (az egyébként meglehetősen drága) készülékét, még megoldható lenne ez a rendelkezés, bizonyos közösen alkotott feltételek mentén (ezt nevezik társadalmi egyeztetésnek - jelen esetben tanárokkal, diákokkal, intézményvezetőkkel). Sok iskolában viszont nincs meg az a hely, ahol tárolni tudnák a telefonokat úgy, hogy azok biztosan eredeti állapotban kerüljenek vissza a gazdájukhoz. Tehát létezhet ez a szabály, de csak úgy, ha mindenki számára megfelelő úton tartatják be.

A szabály kapcsán már ki is robbant a legelső botrány, és még el sem kezdődött a tanév. A Madách Imre Gimnázium igazgatóját kirúgták, miután ő bejelentette, hogy nem veszik el a telefonokat, ehelyett megtanítják őket jól használni. Mindezt a rendeletben írt kivételre hivatkozva. Az igazgató 24 éve vezette az intézményt, kirúgásának hírére tüntetéseket jelentettek be a gimnázium épülete elé. 

Véleményem szerint ennél is nagyobb botrány az, hogy egy iskolában a tanároktól is beszedték a telefont (ezért is írtam ironikusan renitens tanárokról) minden indoklás nélkül, erre lehetett számítani, hiszen augusztus elején jelent meg a hír, miszerint a tanárok mobilhasználatát is korlátoznák, és csak vészhelyzetben nyúlhatnának a telefonjukhoz. Úgy gondolom, ennek kéne lennie a vörös vonalnak, és ezt már nem szabadna engednie a tanártársadalomnak, hiszen nemcsak munkajogi kérdésről van szó, hanem ebben az esetben már szinte a méltóságától is megfosztják a pedagógust, aki nem emel szót ez ellen. Ezáltal a tekintélye is elveszik, hiszen majdnem a diákokkal kezelik egy szinten őket. 

Mi lehet a megoldás?

Úgy érzem, ha a tanárok nem állnak fel a munkából, nem jelentenek be azonalli sztrájkot, akkor előbb-utóbb még hajmeresztőbb törvényeket vihetnek rajtuk keresztül. Itt már nem kockásinges kiállásra van szükség, hanem hosszabb távú munkabeszüntetésre annak érdekében, hogy a belügyminisztérium meghallja a pedagógusok szavát. Nem elegendőek a párórás munkabeszüntetések és kisebb demonstrációk. Nem elég a tanáriban morgolódni a rossz körülmények miatt, és csak a fél tantestületnek kiállni. Mindenkinek hoznia kell magával még egy embert. 

A tanárok kiállása mellett fontos mérföldkő lenne, ha különálló oktatási minisztériuma lenne az országnak, és nem egy kiöregedett rendőrfőnök agymenései miatt kellene szenvedni a tanároknak. A látszatintézkedések, katonák vezényelése, mobilok elvétele, tantárgyak osztályok, iskolák összevonása csak felületi kezelés. Az oktatás helyzetének javítása ott kezdődne, hogy elérjük, ne a szülők fessenek ki egy tantermet, ne a szülő vegye meg az iskolába a WC-papírt és a szappant, és ne elavult módszerekkel kelljen tanítani a tanároknak, hanem bátran nyúlhassanak a digitális eszközökhöz. Ezek az első lépések. A tananyag és a követelmények megváltoztatása lehet a következő fontos lépés, de ehhez megfelelő infrastruktúra is kell. 

Ha a pedagógustársadalom lendülete néhány megmozdulás után elfogy, és nem viszik végig az akaratukat a belügyminisztériumon, nem küzdenek a jogaikért, akkor sajnos a fentebb írtaknál még rosszabbakat is megtehetnek velük, és továbbra is renitens diákként kezelik őket. Nem csak a gumicsontra kell ugrani, hanem továbbra is hangoztatni a további meglévő problémákat is. 

Forrás: telex.hu, Vármögyei hírök Facebook-oldal

A kezdetek

Az összeomlás kezdetének véleményem szerint a 2007-es vasútbezárások tekinthetők, amely során 14 vasútvonalat szüntettek meg, akkor még úgy tűnt ideiglenesen, ebből 6-7 milliárd forint megtakarítást remélve. Az akkor ellenzékben lévő Fidesz a vidék ellehetetlenítésével vádolta a Gyurcsány-kormányt, hatalmas ellenállást váltott ki a Pápa-Csorna vasútvonal megszüntetése. 2009-ben további 24 vasútvonalat zártak be, kb 800 km-en. A vasútvonalak egy részén szerencsére később újraindult a közlekedés, de innentől már érzékelni lehetett a magyar közlekedéspolitika hiányosságait és "betegségeit."

Az Orbán-kormány vasútpolitikája - illetve annak hiánya

2010 után számos korábban megszűnt vasútvonalat sikerült visszaállítani, az elmúlt 14 évben néhány új vasúti szerelvényt sikerült hazánkba hozni. Azonban ezek korántsem oldották meg a gondokat, sőt a probléma tovább mélyült. Hatalmas késések, technikai nehézségek, működésképtelen mozdonyok nehezítették a vasúti szolgáltatásokat igénybe vevők életét. Előfordult olyan eset, amikor az utasoknak kellett tolni a vonatot

A kormány eközben kínai hitelből kívánta felújítani a Budapest-Belgrád vasútvonalat, amely nemcsak a nemzeti szuverenitás témájában vet fel kérdéseket, hanem a megtérülés ügyében, hiszen az 1400 milliárd forintos beruházás mintegy 979 év alatt térülne meg, ráadásul ebből a 160(!) kilométeres magyar szakasz 750(!) milliárd forint. 

A túlárazott beruházásokon kívül más gondok is adódnak a vasúti közlekedésben, ezeket a jelenlegi kormány és a közlekedési miniszter eddig képtelen volt megoldani. 2023-ban a MÁV bejelentette, hogy 10 magyarországi vasútvonalat szüntet meg személyzet- és járműhiányra hivatkozva. Eredetileg 13 lett volna ez a szám, de 3 vonalon a vonat gyorsabb megoldást jelentett a közlekedésre, mint a busz. A kérdéses vasútvonalak bezárása nem jelentett megoldást, hiszen pótlóbuszokat kell biztosítani annak ellenére, hogy a Volánbusz sem rendelkezik elegendő buszsofőrrel és alacsony padlós busszal, tehát a buszos közlekedésnek is megvannak a maga nehézségei anélkül is, hogy a vasutat kéne kisegíteniük. A vasútvonalak nagy részén (60-70%) fenn kell tartani a közlekedést, hiszen vagy állandó, illetve időszakos teherforgalommal rendelkezik, vagy kerülő útvonalként működik, így az infrastruktúrát fenn kell tartani, ilyen módon pedig nem jelent spórolást a megszüntetésük. 

Politikai vita a megszüntetések miatt

A vasútmegszüntetések politikai vitákkal jártak, Vitézy Dávid korábbi közlekedési államtitkár, illetve Nagy Bálint jelenlegi államtitkár, Keszthely egykori polgármestere ( Lázár János táskahordozója - akinek polgármesteri tevékenysége nem vitte túlzottan előre a várost) folytattak szócsatát a közösségi médiában, a jelenlegi államtitkár azt kommentelte Vitézy vasútbezárásokról szóló kritikája alá, hogy az egykori államtitkárnak megártott a meleg, illetve felhozta, hogy az intézkedések előtt fél évvel még a 2024-es főpolgármester-jelölt volt az államtitkár. Nagy Bálint a kommentjét azzal zárta, hogy nekik az utasok az elsők, ehhez képest a vidéken élő, számos esetben vonattal munkába járó utasok életét megnehezítették a döntéseikkel.

Újabb ijesztő tünetek

Idén nyáron a "beteg ember" újabb félelmetes tüneteket produkált. A hét folyamán eltört a sín Szabadbattyán és Kiscséripuszta között, amely a dél-balatoni vasútvonal leállását hozta maga után, emiatt pedig óriási káoszt, és többórás késéseket. Az utasoknak két pótlóbuszt is küldtek a helyszínre, amely két vonatnyi embernek nem volt elég, aki felfért, felfért, aki nem, az ott maradt 37 fokban a pénzéért, és vagy eljutott a kívánt célállomásra, vagy nem. Annak ellenére is óránként indítottak vonatokat, hogy az utasokat le kell szállítani a síntörés miatt. Lázár János közlekedésügyi miniszter az északi parton a Tranzit fesztivál nevezetű propagandista-találkozón szólalt fel, és azt tudtuk meg tőle, hogy nem voltak felkészülve a kánikulára. Kihangsúlyozom...kánikulára...nyáron. Nagy Bálint közlekedési államtitkár a facebook-oldalán pedig eddig még nem szólalt meg az ügyben, templomfelújításokról közölt bejegyzéseket, amely bizony nem segít az utasoknak ebben a helyzetben.

Vasárnap a Kolozsvár felől érkező InterCity okozott káoszt a Keleti Pályaudvaron. A szerelvény öt kocsija siklott ki, és másodperceken múlt, hogy nem történt ennél is sokkal nagyobb baj, és nem sérült meg senki a balesetben. A történtek után természetesen forgalmi változások várhatók, a pályaudvar nem indít és nem fogad járatokat. A balesetet szenvedett kocsik egyébiránt 50 év körüliek voltak, klíma nélkül. Vitézy Dávid természetesen nem hagyta szó nélkül a történteket.                                                                                                                                                                       

Lázár Jánost, illetve Nagy Bálintot még nem láttam megszólalni az ügyben, feltételezem a közlekedési államtitkár újabb templomavatós bejegyzéssel jelentkezik majd. 

Hogyan tovább - mi a gyógymód?

Abban biztosak lehetünk, hogy az egymásra mutogatás, a politikai viták, Lázár János bűnbakkeresései, és az értelmetlenül kidobált milliárdok, továbbá a látszatintézkedések nem segítenek. Kompetens vezetésre van szüksége mind a MÁV-nak, mind a közlekedési minisztériumnak ahhoz, hogy a vidéki vasútvonalakon ne több évtizedes vasúti szerelvények járjanak, amelyek a puszta közepén robbannak le, az utasok ne klíma nélkül, vagy esetleg nyitható ablakok nélkül utazzanak olyan vonalakon, amelyeken a sínek bármikor eltörhetnek, vagy a vezetékek bármikor leszakadhatnak. Ideje mind Lázár Jánosnak, mind Nagy Bálintnak az utasok érdekeivel foglalkozni, és használható vasútvonalakat fenntartani, ha már annyi pénzt belefecskendeznek a közlekedésbe annak érdekében, hogy az elmúlt napokhoz hasonló baleseteket elkerüljük. 

Forrás: MÁV memes facebook-oldal, index.hu, hvg.hu, Vitézy Dávid Facebook-oldala

Augusztus 20-án, a magyar államalapítás ünnepének fénypontja a budapesti tűzijáték. Idén már 5km hosszan csodálhatjuk a durrogtatás és a különböző színű fények egyvelegét. Az ünnepségsorozat összesen 15 milliárd Ft-ba került az adófizetőknek, ez milliárdokkal több a tavalyi összegnél. Ezek tükrében elvárható, hogy az ünnepséget szervező operatív törzs a helyzet magaslatán álljon, és a megfelelő pillanatokban meghozza a megfelelő döntéseket.

Nem ez az első eset, hogy a szervezők szélmalomharcot vívnak az időjárással, és csak az utolsó pillanatban hoznak döntést, vagy még akkor sem, és az ünnepségből valami egészen más sül ki. Sajnos az időjárás bármilyen esemény megrendezését képes megnehezíteni, vagy megakadályozni, ezt nem is varrnám a magyar kormány nyakába. Azonban a többmilliárd forint felesleges elherdálása (ez a sikeres megrendezés esetén is így van ebben a gazdasági helyzetben) úgy, hogy ebből a pénzből nem sikerült letenni az asztalra a vihar esetén fennálló B-tervet, már az amatörizmus és a bűncselekmény kategóriáját meríti ki. Mindezt úgy, hogy a kórházak (ahogy egy korábbi cikkben írtam róla) alkalmatlanok a gyógyulásra. 

Több vidéki város takarékossági okokból évek óta nem rendez tűzijátékot. Ilyen város például Miskolc, ahol környezet- és állatvédelmi szempontok figyelembevételével is döntöttek így. Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere ugyanezen indokok miatt jelentette be, hogy nem lesz tűzijáték Vásárhelyen. 2022-ben több városban inkább a rászorulók megsegítésére költötték a tűzijátékra fordított pénzt, például a rezsicsökkentés korlátozását elszenvedőket, a katásokat, illetve az óvodai étkeztetés megoldását segítik.

2022 augusztus 20-án egy héttel elhalasztották a tűzijátékot a viharos időjárásra hivatkozva, azonban az előrejelzés ellenére nem érkezett meg a vihar. Ennek a Szovjetunióban történő tisztogatáshoz hasonló következménye lett, hiszen leváltottak az Országos Meteorológiai Szolgálat vezetőségét, annak ellenére, hogy a legutolsó pillanatig volt esély a viharra. Az OMSZ felelősségteljesen végezte a feladatát, tulajdonképpen ezért kellett távoznia a vezetőinek. Ha pedig a kormány saját hatáskörében döntött volna az eseményről, megtartotta volna, ezzel veszélybe sodorva az embereket. Úgy, ahogy idén is, amikor az utolsó pillanatig kivár a döntéssel, hagyva, hogy az emberek a viharos időben várakozzanak a végül megrendezésre kerülő tűzijátékra. Reméljük, nem lesz 2006-hoz hasonló tragédia, és mindenki épségben hazajut. 

UPDATE: Szerencsére a vihar elvonult, így nem került veszélybe senki, azonban ez nem biztos, hogy a szervezőkön múlt. 

Lev Tolsztoj klasszikusának műve kitűnően mutatja a magyar közélet egyik forró pontját. Ez pedig a háború-, illetve békepártiság kérdése. A kormánykommunikációban napi szinten olvashatjuk a háborúpárti mantrát a nyilvánosság azon szereplőire, akit valamiért nem a saját táborukba sorolnak. Ők saját magukat a béke hírnökeiként határozzák meg. Természetesen minden kormány, minden politikai erő dolga ez lenne. Na de nézzük, hitelesek-e!

A kezdetek - hogy vált békepártivá a kormány, és hogy lett háborúpárti az ellenzék?

2022. február 24-én kirobbant az orosz-ukrán háború (vagy különleges katonai hadművelet, kinek hogy tetszik), a magyar kormány pedig rögtön az első órák után kijelentette, hogy a béke pártján állnak. Az ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter kijelentette, hogy kormányra kerülése esetén Magyarország teljesíti a NATO-tagsággal járó kötelezettségeit, és az NATO döntéseihez igazodva cselekszik az általa vezetett magyar kormány, tehát magától nem küld sem fegyvert, sem katonát a háborúba. Ezt a kormánypropaganda a választási kampány hevében teljesen félremagyarázva tálalta. Pár cikk címe példaként: Márki-Zay Péter magyar katonákat és fegyvereket küldene Ukrajnába  (Magyar Nemzet) Márki-Zay Péter háborús konfliktusba sodorná Magyarországot (Hír tv). Ezekkel a félrevezető információkkal a kormánypropaganda meg is ágyazott a következő kétharmadnak.

Mennyire békepárti a magyar kormány?

Az egyik "békepárti" intézkedés a Rheinmetall német hadiipari cég gyárának Zalaegerszegen történő megépítése volt. Ezekben a gyárakban harckocsikat gyártanak, nemrégiben legördült az első Lynx harcijármű az egerszegi gyártósorról. Várpalotán a cég lőszergyárát adták át a közelmúltban, illetve ugyanezen cég egyik vezetője ellen terveztek merényletet az oroszok. Ezek tükrében gondoljunk bele, mennyire felelős döntés a hadiipari vállalat gyárait Magyarországra engedni. Ha Oroszország háborút indít a NATO ellen, bizony első dolga lesz a Rheinmetall gyáraira is bombát dobni, ezzel Magyarország ellen is hadmozdulatokat végrehajtani.

Jelentős, fiatalokat érintő lépés volt ezen kívül hogy az önkéntes katonai szolgálat pluszpontokat jelent az egyetemi felvételi eljárás során, így egy gyengébb tanulmányi eredményekkel rendelkező tanuló is felvételt nyerhet ugyanarra a szakra, ahová a nála jobban tanuló diáktársa is, aki ugyanezt jóval több erőfeszítéssel érte el. A szolgálat 16-64 pontot ér, az eduline cikke szerint például többet ér, mint egy felsőfokú nyelvvizsga, amelyet viszont a munkaerőpiacon könnyebben "hasznosít" az ember gyermeke. Az önkéntes szolgálatot egyébként is hirdeti a kormány, egyre több hirdetés, plakát, tv-reklám toborozza a fiatalokat szolgálatra, mégpedig egész jó fizetéseket ígérve.

Ironikus, nem? (kép forrása: 444.hu)

Csád.

A békepártiság legfontosabb ellenérve a csádi katonai misszió, ki más, mint Orbán Gáspár vezetésével. A polgárháborúk sújtotta országba 200 katonát tervez küldeni a magyar kormány abból a célból, hogy helyben szorítsa vissza a migrációt, és kezelje a migráció okozta problémákat. Ez 2023 végén vetődött fel, nagyjából 1,5 évvel az orosz-ukrán háború kirobbanása után úgy, hogy a kampány során még magyar fiatalokat harcba küldő ellenzékről beszélt a kormánypárt szinte összes politikusa. Ehhez képest 200 katona állomásozik majd egy polgárháborús helyen, ott, ahol 2024 júniusában lőszerrobbanás történt, több halottal. Tehát háborús veszélyhelyzetben az ország nélkülözni tud 200 embert. A kormánypárti értelmiségiek az Egyesült Államokat vádolják azzal, hogy beleszólnak olyan konfliktusba, amihez nincs közük. A magyar kormány jelenleg pont ugyanezt teszi, mégsem hallottam eddig senkit a Fideszből felháborodni a misszió tervén.

A felsorolások a teljesség igénye nélkül készültek, ráadásul nem biztos, hogy kronológiai sorrendben, ettől függetlenül úgy érzem, ezekkel a megnyilvánulásokkal a kormány hitelteleníti a békepárti álláspontját. 

Források: eduline.hu, hirtv.hu, magyarnemzet.hu, rtl.hu

Elindult a kórházvizit

A nyár valószínűleg utolsó hőhullámához érkezve Magyar Péter gondolt egyet, hőmérőt ragadott, és kórházbejárásra indult azzal a céllal, hogy bizonyítsa azt, hogy a kórházak ilyenkor még elviselhetetlenebbek, és még alkalmatlanabbak a gyógyulásra, mint mérsékelt időjárási körülmények között. Ilyen körítéssel pedig a gyógyulni kívánó, TB-t fizető állampolgár pedig mindent tud, csak gyógyulni nem, hiszen a 36-40 Celsius-fokos hőmérséklet még az egészséges szervezetet is megviseli, nemhogy egy kórházi ellátásra szoruló betegét. 

Magyarországon nincs háború, csak háborús állapotok a kórházakban...

Semjén Zsolt, a KDNP (igen, még léteznek) vezetője az RTL riporterének klímára irányuló kérdését jóízű röhögéssel válaszolta meg Tusványoson, majd a szokásos háború panelt hozta fel a kérdezőnek. Annyit érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon nincs háború, csak háborús állapotok a kórházakban. Ez még egy korábbi 2024-es hőhullám idején történt, amikor is kiderült, hogy műtétek, fontos vizsgálatok maradnak el a klíma hiánya, vagy "nemműködése" miatt. Mindezt 2024-ben, az Európai Unióban, egy olyan országban, ahol háborús veszélyhelyzet van háború nélkül. 

A bejárás mérlege és a vidéki ellátás

Magyar Péter tehát végrehajtotta azt, amit sok ellenzéki párt elmulasztott. A végére jár az ügynek, hőmérővel megy végig a kórházakon, és várja az egészségügyi dolgozók, az ellátásban több, vagy kevesebb sikerrel részesülök észrevételeit, amikből gondolom van bőven. Először a Szent János Kórházban tett látogatást, "középkori állapotokról és modern orvoslásról" számolt be facebook-posztjában. 17 órakor (ami nem a nap legmelegebb órája) 34-35 fokot mértek. A lezárt épületeken, átszervezett műtéteken, kimerült orvosokon meg sem lepődünk már. A Péterfy Sándor Utcai Kórházban 38 fokot mért, ez szinte elviselhetetlen hőség, kórházban pedig embertelen. Itt már a biztonsági szolgálatok is megjelentek, és lezárták a bejáratot, a Tisza-párt elnökének és EP-képviselőjének, az orvos Kulja Andrásnak a tevékenysége közben így nem tudott forgatni sem az RTL, sem az ATV. Viszont nemcsak a tv-stábok dolgát, hanem a betegek dolgát is megnehezítették, hiszen ők sem tudtak bejutni az intézménybe. Érdekes módon tegnap Takács Péter egészségügyi államtitkár tv-stábbal mehetett be az országos onkológiai intézetbe, amely az egyik legjobban felszerelt egészségügyi intézménye, a legproblémásabb helyekre azonban még nem látogatott el, pedig érdemes lenne a János Kórházat is megtekinteni.

A keszthelyi kórház egyik épülete. Nem túl szívderítő látvány.

A képek forrásai: Sümegi szó facebook-oldal, Magyar Péter facebook-oldal